Katona József a Bánk bán végső változatát 1819-ben vetette papírra. Ekkor zajlott a magyar nyelv életének legnagyobb és legeredményesebb küzdelme, a nyelvújítás. Katona azonban távol maradt Kazinczyék szellemi mozgalmától, az ő nyelvén alig hagyott nyomot az „újdonászok” hatása. Waldapfel József úgy véli, hogy ha a nyelvújítás eredményeiből a végleges szövegbe „bele is vitt valamicskét, de a nyelvi anyag uralkodó rétegének megmaradt az ódon zamatú”. (Katona József. Bp. 1942. 168.)
Forrás: Bánk bán szótár : Katona József Bánk bán c. drámájának szókészlete / szerk. Beke József ; [címlapterv Pócs Péter]. – Kecskemét : Katona József Társaság, 1991. – p. 7.
Lásd a katalógusban >>
A magyar nyelvújítás a 18. század utolsó harmadában indult és a 19. század első felében volt a legerősebb. Vezéralakja Kazinczy Ferenc volt. Álláspontja szerint a szépírónak joga van ahhoz, hogy a köznép nyelvétől eltávolodjon, idegen szavakat átvegyen, szavakat megrövidítsen, szavakat megváltoztasson, szavakat újfajta szerkezetbe helyezzen és szavakat teremtsen. Kazinczy ebben a német romantika szellemét követte. A másik tábor ezzel szemben a nyelvi norma megállapítását szorgalmazta, s annak betartását kötelezővé kívánta tenni. A nyelvújítás legfontosabb és legismertebb tevékenysége a szókincsgyarapítás volt.
