A Vacsi Vadászi Társaság csütörtökölhetetlen Protocolluma a vidám társasélet légkörét érzékelteti. 1824-től 1829-ig keltezett bejegyzések találhatók ebben a mindössze tíz nyomtatott lapnyi terjedelmű vadásznaplóban. Bevezető része, a vadászok története helyenként mintha a komoly történetírást parodizálná; a további részek néha erőltetett szellemeskedése a szereplő személyek és események ismeretének hiányában kevésbé élvezhető. Tulajdonképpen elszomorító ez a vidám mű, mert annak a dokumentuma, hogy a kor egyik legnagyobb magyar írója egy szűk kompánia alkalmi szórakoztatójává alacsonyodott.
Forrás: Katona József / Orosz László. – Budapest : Gondolat, 1974. – p. 213.
Lásd a katalógusban >>
A Vadászi Esküvés Formája. (meszlős Poharat vévén)
Én, Nimrót onokája, esküszöm vadászi igaz hitemre, ‘s jónak hitt Fegyveremre! hogy én, fére tévén a más hasznát, mindég magam kívánok vadlövő lenni. A Farkastol meg nem ijedek, a Rókát pusztítom, és a Nyúlat szívesen megeszem. Az Elálláson se nem lármázok, se nem futkosok, és ha a Nyúlat meg-nem lőhetem , elhagyom szaladni. És ha én ezen Ésküvésemet meg nem tartom, úgy ez a Pohár bor, mellyet most markomban tartok, úgy járjon velem, mint Jónás a Czethallal. És ha én ezen esküvésemet, mellyel magamat ezen Társaság Tagjává kötelezem, meg nem tartom, úgy a Vadászatnak mind az öt szerentsétlenségei (minéműek: az előre való szerentse kívánás, a puskapor megereszkedés, a Csötörtök, a Nem lövés, és a megsebesedett Nyúlnak Rókalikba való szaladása) zavarjanak meg engem. És ha én ezen esküvésemhez, ‘s e’ nagy Társasághoz hív nem leszek, úgy a sűlt Nyúl szeldelő Tálamról szaladjon el, ‘s a betsinált Fogoly repüljön ki levéből, ‘s a felett törje ki ablakomat is. Pustúlás (!) a ragadozó Álla toknak! Tő, és szurok az Agárnak! Ügy segéllyen Fegyverem és Egésségem, mint ahogy ezen esküvésemet, — ki iszom.
