Kecskeméten működő irodalmi társaság 1933-tól
Vezető: Komáromi Attila
Székhelye: 6000 Kecskemét, Kápolna u. 14.
Kecskeméten 1891. március 8-án Katona József Kör névvel alakult a névadó kultuszának ápolására és a közművelődés fejlesztésére. 1933. július 13-tól Katona József Társaság névvel működik. Jó kapcsolatban volt a népi írókkal, ülésein többek közt Illyés Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Tamási Áron is szerepelt. 1949. november 15-én beolvadt a Magyar-Szovjet Művelődési Társaságba. 1955. február 10-én újjáalakult, megindította a Kiskunság c. negyedéves folyóiratot. Alakulásától előbb évenként, később nagyobb időközökben évkönyveket ad ki.
Egyéb fontos kiadványai : Katona Emlékkönyv (szerk. Hajnóczy Iván, 1930); Beke József: Bánk bán-szótár (1991) ;
Lisztes László: Katona József Társaság, Bibliográfia (1992)
Forrás : Új magyar irodalmi lexikon .- 2 .- 1072. p.
Heltai Nándor : A Katona József Társaság száz éve
In : A Katona József Társaság évkönyve / szerk. Füzi László, Orosz László .- 11-116. p.
A Katona József Társaság története
1933. július 13-án új elnök került a Katona József Kör elnöki székébe: Kiss Endre jogász, a későbbi polgármester, akinek vezetésével a Kör új célokkal átalakult Katona József Társasággá.
„Szeretettel őrizzük az új szabályokban mindazt, amit az alapvetők közel egy félszázad előtt kitűztek és a mi még ma is a mi területünkön maradhatott” – mondta elnöki székfoglalójában.
Igyekezett kiszélesíteni a Társaság tagságát, és szinte a város valamennyi vezetőjét beszervezte annak soraiba: volt ott orvos, rendőrfelügyelő, főispán, iskolaigazgató, tanító, hírlapíró és még sokan mások.
Az igazi értéket csak néhány név képviselte a tagok között: Sántha György, dr. Szabó Kálmán múzeumigazgató, dr. Hajnóczy Iván Katona-kutató, dr. Gesztelyi Nagy László a tanyakérdés országosan elismert szakértője, Vásárhelyi Zoltán és M. Bodon Pál zeneszerzők, Révész Imre és Prohászka József festők, akiket a város falain túl is ismertek és elismertek.
A Társaság kezdeményezésére 1934. júliusában avatták fel a Katona József halálának helyét megközelítő pontossággal jelölő emléktáblát a Városháza előtt.
A Vezetőség jelentősebb tagjainak javaslatára kiváló írók meghívásával igyekeztek Kecskemét és a Katona József Társaság szellemi rangját erősíteni. Így volt a város vendége többek között Tamási Áron, Kós Károly, Illyés Gyula, Erdélyi József, Szabó Pál, Németh László és Móricz Zsigmond is, akik még kis parcellát is vásároltak maguknak Kisnyírben. Ekkor mondta Móricz Zsigmond, hogy példa „Kecskemét már régen a magyar nép munkás életének előttem, és minden alkalmat megragadok, hogy példaképpen hivatkozzam rá…”
Erdei Ferenc pedig így jellemezte egy kecskeméti előadása után a Társaságot:
„Nem vidéki önképzőkör, hanem európai színvonalú „emberfők” társasága, s körükben legalább olyan modern szellem él, mint a fővárosi irodalmi társaságok legjavában”
Talán ennek is köszönhető, hogy 1937. novemberében a Katona József Társaság bemutatkozhatott Budapesten. A nézők között helyet foglalt Kodály Zoltán és felesége is.
A Kecskeméti Lapok így ír erről nov. 14-ei tudósításában:
„Forró sikerrel szerepelt Budapesten a Katona József Társaság: Illusztris vendégek Kecskemét irodalmi estjén. Abban a céltudatos munkában, amelyet Kecskemét évek óta eredményesen végez értékeinek elismertetéséért, örvendetes határkövet jelent a Katona József Társaság szombati szereplése Budapest székesfőváros közönsége előtt. A Zeneművészeti Főiskola kamaratermét zsúfolásig megtöltötte a közönség.” A megnyitón elhangzott, „hogy Kecskemét gyümölcseiben az A, B, és C vitamint adja, az estén pedig a K vitamint, a kulturvitamint…Kecskemét szereplése minden várakozást felülmúló fényes sikerrel járt.„
Sajnos a Társaság működését a hamarosan bekövetkező 2. világháború mindvégig hátrányosan befolyásolta. Ugyan minden évben megtartották éves közgyűlésüket, de azokon a körülmények hatására semmilyen érdemi döntés nem született, a főtitkári beszámolók a hadihelyzet elemzésével és a honvédelmi feladatok összegzésével foglalkoztak.
Két jelentős eseményt említhetünk ezen időkből a Társaság tevékenységével kapcsolatban. 1941.november 11-én a városháza tanácstermében ünnepi közgyűlést tartottak Katona József születésének 150. évfordulója alkalmából. A magyar sajtó élénk érdeklődéssel foglalkozott a rendezvénnyel, a Katona József élete és kora című előadást pedig még a Magyar Rádióban is felolvasták.
A Társaság kezdeményezésére 1943. jan. 15-én avatták fel a Törvényszék falán elhelyezett Mátyási József-emléktáblát, a hajdani kecskeméti költő tiszteletére és emlékére.
1945 második felében kezdődött újra a Katona József Társaság működése. A 21065/1945. Sz. belügyminisztériumi határozat megállapította, hogy a Katona József Társaság tagjai nem fejtettek ki politikai tevékenységet, így nincs akadálya további működésüknek.
A háborús események közepette megsemmisült az egyesület vagyona: könyvtárának nagyobb része, kézirattára, 10 ezer pengőnyi készpénzvagyona, egy könyv kiadásához elegendő jó minőségű nyomdapapírja. Nehéz körülmények között fogott munkához az új vezetőség. Elnök Tóth László, alelnök dr. Bálint Alajos múzeumigazgató és Kovács Bálint lelkész, ügyvezető elnök továbbra is Joós Ferenc, főtitkár: dr. Szabó Ambrus könyvtáros lett.
1946. november 6-án tartottak először összejövetelt, zárt ülést néhány vezetőségi tag részvételével.
Csupán arról döntöttek, hogy a Katona József Társaságot a helyi kulturális tevékenység koordinálására hivatott Szabadművelési Tanácsban Joós Ferenc képviseli. A vezetőség második összejövetelén rögzítették, hogy az „időközben bekövetkezett változások” után 5 tiszteletbeli, 37 rendes és 8 pártoló tag alkotja az egyesületet. Sokan eltávoztak és pótlásukra 15 új tagot is felvettek.
Önálló akciók helyett más intézményekkel, szervezetekkel közösen rendeztek egy-egy kulturális eseményt neves írók, művészek részvételével: Kassák Lajos, Jankovich Ferenc, Török Erzsébet is a meghívottak között voltak.
A Tárasság tevékenysége a művészetek minden ágát felölelte. Igyekeztek bevonni a munkásságot és az ifjúságot is. Alapelvük volt:
„Az ember legyen az értelem győzelme, erre törekedni lesz a Társaság lélek szerint való feladata. Legyen a Társaság munkájában a dal, a vers, a zene és kép egyaránt eszköze szabad és bátor lelkek formálásának, olyan egyéniségek megteremtésének, akik Katona József szellemével elszakíthatatlanul összeforrnak.”
A baloldali pártok helyi vezetői elégedetlenek voltak a Katona József Társaság működésével. A közgyűlés döntései csalódást okoztak:
„Szükségünk van egy demokratikus kulturális egyesületre, itt az Alföld szívében – fogalmazták meg kritikájukban. A társaság elnöke városunk polgármestere lett, de a tisztikar névsorában hiába kerestünk csak egy nevet is, amelynek viselője a munkáspártokat vagy akár csak a Nemzeti Parasztpártot képviselte volna. Képes-e egy kulturális egyesületet demokratikus szellemben vezetni ilyen tisztikar? A vezetőség mai összetétele azt a látszatot kelti, hogy célja a társaságot a régi módon, a régi szellemben vezetni. A Katona József Társaság nem éledt újjá, hanem föltámadt.”
A Kecskeméti Hírlap – kapcsolódva a pártok véleményéhez -1947. május 1-én így írt:
„Ideje már, hogy felszámoljuk ezt a tehetetlen társaságot, módszert és szellemet, új erőket vigyünk a közöny és tehetetlenség helyébe. Nézetünk szerint nem csinálnak mást, mint hogy egy-két rendezvényre odaadják nevüket.”
A politikai helyzet éleződése kedvezőtlenül hatott az öntevékeny kulturális tevékenységre. Elsorvadtak a helyi üzemi műkedvelő csoportok és a Katona József Társaság tevékenysége is minimálisra zsugorodott.
Részvétlenség miatt elmaradt az 1949. február 21-re tervezett választmányi ülés. Mindössze tízen jelentek meg. Csekély érdeklődéstől kísérve öt nap múltán tartották meg az éves közgyűlést. Elnök ismét Tóth László lett. Megállapították, hogy a nyilvántartások szerint a Katona József Társaságnak már 56 rendes, 3 külső és 57 pártoló tagja van.
A legrosszabb is bekövetkezett: 1949.november 15-én kimondták egyesülésüket a Magyar –Szovjet Baráti Társaság kecskeméti szervezetével.
Sehogyan sem sikerült a szervezetet tartósan életre kelteni. Nem találták helyüket a kialakult körülmények között. Az értelmiség egyre gyanúsabbá vált.
A személyi kultusz időszakában szünetelt a tevékenységük. A gondatlan kezelés következtében megmaradt könyveik is elvesztek, csekély vagyonuk teljesen megsemmisült. Csupán a képzőművészeti ismeretterjesztésben értek el eredményeket.
A politikai élet frissülése kedvezően hatott a kulturális tényezőkre is. A hivatalos szervek a közügyek rangjára emelték a régi irodalmi társaság sorsát. Már 1954 nyarán hozzáfogtak a társaság feltámasztásához. Még az Írószövetségtől is tanácsot kértek. A fáradozásokat siker koronázta. 1955. február 10-én a Katona József Társaság hívószavára ismét megtelt a Városi Tanácsháza díszterme. Megtisztelte az ülést Veres Péter, az Írószövetség elnöke is, aki Kecskemét kiváló teljesítményeit méltatta. A helyi színház művészei Petőfi-, József Attila- és Illyés Gyula-verseket adtak elő. Fellépett a Tanítóképző Intézet énekkara.
A Bács-Kiskun megyei Népújság másnap „Irodalmi berkeink” címmel vezércikkben köszöntötte az eseményt:
„Kecskemét város legkiemelkedőbb eseménye volt a csütörtökön újjáalakult Katona József Társaság ünnepi estje. Az ünnepélyes újjáalakulás tartalmában és formájában egyaránt azt tükrözte, hogy a Társaság azon az úton indult le, amelyiken a dolgozók tömegei járnak. Ezen az úton pedig találkozik azzal a felismeréssel, hogy a történelem a régi világ elleni harcba szólítja, de az új társadalom építésére hívja… Tekintse a Katona József Társaság legfontosabb munkájának a nép nevelését, tanítását. Vigye győzelemre célkitűzéseit és állítson hallhatatlan emléket megyénk kommunista mártírjainak.”
Új emberek kerültek a vezetőségbe: elnök Tóth László lett, ügyvezető alelnök Kiss István, titkár Nánási Miklós, ellenőr Katona Piroska, a választmány tagja lett többek között Kálmán Lajos, Móricz Lili, Prohászka József festő, Orosz László tanár is. Voltak a tagok között középiskolai tanárok, városi és megyei tanácsi dolgozók, újságírók, pártmunkások és még sokféle ember.
1955 tavaszán Kiskunság címmel időszaki kiadványt adtak ki 1000 példányban.
Majd szép lassan újra lelankadt a lelkesedés, ritkán szerepelt a Társaság a nyilvánosság előtt és a rendszeres vasárnap délelőtti beszélgetések is elmaradtak. A kiszámíthatatlan hatalom miatt óvatosnak kellett lenniük.
Az 1956-os forradalomban a Társaság több tagja, köztük Orosz László is, tisztséget töltött be. A forradalom leverése után ők is megkapták büntetésüket, sokáig megbélyegezettként kezelték őket.
A forradalmi napok után csendben meghúzódó Társaság a helybeli pártbizottság szorgalmazására gyorsan újjáalakult. Végre állandó helyiséghez jutottak a Rákóczi út 3. sz. alatti épületben – volt úri Kaszinó – nagytermét és néhány kisebb szobáját kapták meg.
1957 márciusában új vezetőséget választottak: elnök harmadszorra is Tóth László lett, ám a tisztségviselők és tagok között túlságosan is előtérbe kerültek a tanácsi dolgozók, hivatásos népművelők. 1957 őszén a megyei tanács művelődési osztályával közösen rendezték meg a „Kecskeméten élő képzőművészek kiállítását”, valamint a három város – Cegléd, Kecskemét és Nagykőrös – íróinak baráti eszmecseréjét.
A Társaságra ebben az időben főként az irodalomszervezői tevékenysége intenzitása volt jellemző: az említetteken kívül író-olvasó találkozókon, irodalmi esteken, tematikus irodalmi pályázatokon vettek részt.
1960 tavaszán Biztató címmel szépirodalmi és ismeretterjesztő antológiát adtak ki.
Beköszöntőjében Welther Dániel szerkesztő így írt Bizakodás a holnapban című írásában:
„Amikor ezekben a tavaszi napokban útjára indítjuk a megyénk életét gazdagító Biztatót, lehet-e másra gondolni, mint arra, hogy hazánk, népünk 15 évvel ezelőtt szabadult fel az ellenforradalmi elnyomás , a fasiszta brigantizmus igája alól . Elsősorban azért ébrednek bennünk ilyen gondolatok, mert a gazdasági, politikai és kulturális életben egyaránt valamennyi előre tett lépésünk másfél évtizeddel előbb született szabadságunkból táplálkozik, és azokra a nagyszerű vívmányokra épül, amelyeket ez idő alatt elértünk. Ezért hát a Biztatót a kezünkbe véve, egészen közvetlenek azok a gondolatok, amelyek ennek a másfél évtizednek jelentőségét, hősi munkáját, nagy alkotásait ,küzdelmeit ébresztik… „
A tartalomban ehhez mérten mindig megjelent egy kis szocialista építő eszme, de túlnyomórészt irodalmi – magyar és külföldi szépirodalom, valamint az Örökségünk rovat helytörténeti, néprajzi tanulmányokat közölt és mindegyik füzetben volt valami Katona Józseffel kapcsolatban is.
Újabb hullámvölgy következett: megállapították, hogy a Társaság nem képes összefogni a kecskeméti művészeti élet egészét. Anyagi gondok is apasztották a munkakedvüket: a megyei tanácstól kaptak ugyan kisebb-nagyobb támogatást, de az esetlegesség, a bizonytalanság lehetetlenné tette a megalapozott távlati tervezést, és a városi tanács sem támogatta őket a működési feltételek biztosításával.
A kiutat 1960. októberében egy új vezetőséggel látták biztosítani. Tóth László elnök mellett a tisztikarba került Szekér Endre, Eszik Sándor és még többen.
„Azírók együttműködéséneklegfontosabb tényezője az eszmei egység megteremtése. Ha művészeink e szellemben munkálkodnak, akkor maradéktalanul megvalósítjuk elképzeléseinket” – mondta elnöki köszöntőjében Tóth László. A megyei tanács is támogatásáról biztosította őket, akkor „ha a Katona József Társaság kezdeményezései, azok gyümölcsöző hatása kihat a társadalmi fejlődésre, az emberek tudatának átalakítására.”
Ám akármennyire is igyekeztek, némi hiba mindig csúszott az ideológiai vonulatba. Az 1960-as Katona –ünnepség után ugyanis a szemükre vetették, hogy a meghívott vendég, Sőtér István akadémikus Katona, mint drámaíró és a korabeli európai eszmei áramlatok viszonyát taglaló előadásban nem emelte ki kellően a drámaírónak a néphez fűződő viszonyát…
1961-1962-ben a városi tanács vb művelődési osztálya kezdeményezésére a városi pártbizottság és a városi tanács egyetértő támogatásával , a Katona József Társaság, a Katona József Színház és a megyei könyvtár közreműködésével került sor a nagyszabású Katona József Emlékévre a drámaíró születésének 170. Évfordulóján.
„A rendezvényekkel, kiadványokkal nemcsak a Katona-kultusz ápolása, drámaíróra vonatkozó dokumentumok tudományos igényű feldolgozása a cél, hanem a kulturális tömegmunka további fejlesztése, az érdeklődők újabb csoportjainak bevonása, mai irodalmunk alkotásainak megismertetése és megszerettetése – olvasható a 4500 példányban kiadott műsorfüzetben.
Rendezvények sokasága szerveződött az emlékévben. Ezek közül néhány, a teljesség igénye nélkül:
1961 októberében Seregi László rendezésében a Bánk bán bemutatóval avatták fel a felújított, korszerűsített színházat. Irodalmi estet rendeztek Katona József drámaírói munkásságáról.
November 11-én emléktáblát avatott Heltai Nándor népművelési felügyelő az egykori Piarista Gimnázium falán, ahol Katona József tanult. Katona emlékkiállítást rendeztek.
1962. dec. 16-án felavatták Vígh Tamás Katona József szobrát a színház melletti parkban. Az avatóünnepségen rész vett Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Hubay Miklós, Waldapfel József, a Katona monográfia szerzője és még sokan mások.
Még ebben az évben megünnepelték Kodály Zoltán 80. születésnapját is. E napon hangzott el először Kecskeméten a Psalmus Hungaricus.
Mintha a Katona-emlékév megpezsdítette volna a Társaság működését: író – olvasó találkozók, felolvasóestek, vidéki előadások sora következett. 1965-ben mutatkozott be a Társaság estjén Buda Ferenc, Hatvani Dániel, Gál Sándor vagyis Gál Farkas költő is.
Csokonai kecskeméti barátjának, Mátyási Józsefnek az emlékére emlékülést szervezett a társaság neves előadókkal. Részt vettek a könyvheti rendezvényeken, irodalmi színpadokat szerveztek a kortárs költészet és irodalom képviselőnek megismertetésére.
Közben nagy változás ment végbe az elnökségben. 1964 márciusában ugyanis elhunyt Tóth László, akit óriási részvét mellett temettek el az új köztemetőben.
Az új elnökség tagjai Dr. Kiss Árpád és dr. Losoncz Mihályné alelnökök, titkár dr. Hernády Gyula ügyész lettek.
1968-ban újabb nagy eseménybe kapcsolódhatott be a Katona József Társaság, mint közreműködő, társrendező: Kecskemét, a 600 éves város ünnepi rendezvénysorozata volt a nagy esemény.
Több rendezvényen is szerepelt a társaság ekkor: a Magyar Rádió a Katona József Színházból közvetített Hatszáz éves hírös város című műsorában, tanácskozást szerveztek a régi magyar drámák felújítási problémáiról, a könyvhéten kecskeméti költők címmel rendeztek műsort és társrendezői voltak az egykori igazságügy miniszterről, Molnár Erikről szóló tudományos emlékülésnek is.
Majd újabb csendes időszak következett, és halaszthatatlanná vált a szervezeti keretek megerősítése.
Orosz László látszott a legalkalmasabbnak az elnöki posztra, de 56-os szereplése miatt a városi pártbizottság vezetői nem javasolták az irodalmi körökben amúgy tekintélynek örvendő irodalmárt, ezért a városi tanács népszerű elnökhelyettesét, Fehér Sándort választották meg elnökké. Az ő személyét, lévén a Hazafias Népfront városi elnöke is, mindenki elfogadta. Orosz László csak alelnök lett, de a Társaság igazi művészeti-irodalmi irányvonalát ő határozta meg. Módosították az egyesület alapszabályát is: a szocializmus építésének segítségét, az olvasóközönség eszmei befolyásolását, a Társaság tagjainak nevelését tekintették legfőbb feladatuknak. Továbbá megemlítették a Katona-kultusz és a helyi hagyományok ápolását is.
1969-ben tiszteletbeli taggá fogadták Vásárhelyi Zoltán karnagyot, Edei Ferencet, és Németh Lászlót is, akiről így írt Orosz László:
„Az lenne a feladatom, hogy megokoljam, miért választotta a Katona József Társaság Németh Lászlót tiszteletbeli tagjává. Azt hiszem azonban, voltaképpen az szorulna inkább magyarázatra, mivel érdemelte ki a Katona József Társaság, hogy az író a felkínált ehetőséget elfogadja”.
A Társaság meg-megismételt javaslatainak is tulajdonítható, hogy 1970. november 15-én megnyílt Katona József felújított házában az állandó emlékkiállítás, amit Orosz László és Miklós Róbert irodalomtörténész rendezett.
A Táraság tevékenységének elismerésére is szolgált, mikor még ebben az évben két tagjuk, Orosz László és Körber Tivadar megyei művészeti díjban részesült.
Igyekeztek növelni létszámukat, és ezért kibővítették az elnökséget, ahol már Tapasztóné Perlaki Magdolna, Somogyi György és Beke József is tag lett. Rendszeresen szerveztek Katona-műveit megvitató üléseket, a Katona –kultusz ápolására megemlékezéseket, az aktuális irodalmi jubileumok megünneplésére tanácskozásokat – József Attila-, Jókai Mór emlékülés -, és a kortárs írók-költők bemutatására esteket. Itt ismertették meg többek között Hideg Antal, Lezsák Sándor és Pintér Lajos első alkotásait is.
1977-ben Katona-drámapályázatot írtak ki nagy érdeklődés mellett, majd kiadták Sántha György versválogatását Hatvani Dániel válogatásában.
Irodalmi tevékenységük megélénkülése tovább folyt, így 1979-ben a Katona József Múzeum Cumania sorozatának 6. kötetében a társaság több tagja is megjelenthette publikációját: Orosz László, Joós Ferenc és Sümegi György írtak tanulmányt Katona Józsefről egy-egy témakörben. A Társaság kérésére 1980-ban pedig Kecskeméten került sor a Magyar Irodalomtörténeti Társaság évi vándorgyűlésére.
1981-ben jelentették meg a Katona József Társaság 10 éves működéséről készült kötetet.
1983 novemberében újra tisztújító közgyűlést tartottak, ahol már a párt és a város vezetőinek egybehangzó jóváhagyásával Orosz Lászlót választották elnökké, titkár újra Tapasztóné Perlaki Magdolna lett.
Új alapszabályt is kiadtak, melyben megfogalmazták:
„a Társaság célja a szocializmus építésének segítése, az olvasóközönség eszmei befolyásolása, a Társaság tagjainak a nevelése, világnézeti és művészeti fejlődésük segítése, továbbá a Katona-kultusz és a kecskeméti irodalmi és művészeti hagyományok ápolása, Kecskemét kulturális életének támogatása és fejlesztése…„
A Társaság csendesebb évei után némi lendületet adott az 1987-es év, amikor is új vezetőséget választottak. Elnök Komáromi Attila, alelnök Fischer István, tudományos alelnök Orosz László, művészeti alelnök Szoboszlai Péter, irodalmi alelnök Füzi László lett.
Nagy lendülettel indultak, új terveket készítettek: a Katona-kultusz ápolása mellett erősíteni kívánták az ifjúságirányába folytatott tevékenységet, szoros kapcsolatot és közös munkát tervezett az irodalmon túli művészeti ágak szaporodó képviselőivel és a város határain kívülre is kiterjeszteni kívánták működésüket.
Nagy jelentőségű esemény volt a Társaság működésében az 1991-es Katona-emlékév. A rendezvények mellett ekkor adták ki a megyei könyvtárral közösen Lisztes László Katona-bibliográfiáját. Helyzetük az emlékév után bizonyos értelemben megváltozott.
1991. novemberében – az ünnepség részeként – megalakult az irodalomtörténeti Társaság megyei tagozata, megnyílt a Katona József Emlékház. Így a feladatok közül ez a két alakulat átvette a történeti emlékezés és emlékeztetés bizonyos részét – így a Társaság jobban tudott koncentrálni a „művészeti” területekre. A vezetőség eredeti elképzeléseit igyekezett megvalósítani. Ebben nagy segítséget nyújtott az évfordulós ünnepség – Katona Józsefszületésének 200. és Kodály Zoltán születésének 110. Évfordulója.
A Magyar Kodály Társasággal közösen zeneszerzői versenyt hirdettek azzal a céllal, hogy értékes irodalmi alkotásokon alapuló, mai zenei nyelven szóló vokális művekkel állítsanak emléket a város két nagy alkotóművész szülöttének. 15 dal és 32 kórusmű felelt meg az előírásoknak. 3 – 3 pályaművet díjaztak mindkét – dal és kórusmű kategóriában. A zsűri elnöke Vass Lajos volt.
A társaság az ötlettel és 70 ezer forinttal járult hozzá a pályázathoz.
Grafikai és emlékérem pályázatot hirdetettek Katona Józsefszületésének 200. évfordulójára. A kiállítás az Erdei Ferenc Művelődési Központban volt látható 1991. nov. 10-24-ig. A kiállítás és a pályázat sikere és az igény, hogy a különböző művészeteknek találkozási pontokat kell felkínálni, valamint egy újabb elképzelés hatására hirdették meg „Kortárs művészet, kortárs grafika„ című pályázatot a Forrás szerkesztőségével közösen- 2 évente .
Az irodalmi tevékenységük részeként a Forrás alkotóival – akik maguk is a Társaság tagjai voltak – közösen működtek közre az irodalom megszerettetése, megismertetése érdekében. Közösen írták ki a szociográfiai pályázatot: Rendszerváltás helyben címmel. Több irodalmi estet rendeztek, köztük a 25 éves a Forrás estet a Cifrapalotában, ahol neves vendégek vettek részt – többek között Kiss Benedek, Sándor Iván, Vekerdi László, Utassy József. Tevékenységük fontosságát jelzi, hogy a város önkormányzata a társaság javaslatára 1992-ben megalapította a Katona József-díjat.
A 2000-es évek Katona József Társaságának tevékenységét a láthatatlanul is jelen lévő láthatóság jellemezte. Működésüket továbbra is a más intézményekkel való szoros együttműködésben végezték
Így 2001-ben a Katona József Megyei Könyvtárral, a Katona József Színházzal és az Erdei Ferenc Művelődési Központtal közösen adománygyűjtést szerveztek az ellopott Katona József szobor pótlására. 2002 áprilisában fel is avatták az új szobrot a régi helyén a vasútállomás előtti szoborparkban. Már napjaink történetéhez tartozik, hogy 2011-ben a Társaság és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Forrás Kiadója közös esszépályázatot írt ki „Katona Józsi elkomorodik” címmel.
A Katona-kultusz ápolását szintén együttműködésben végzik, ebben fő partnerük a Katona József Könyvtár, hiszen a Katona –napok egyik fő helyszíne és szervezője vagyunk.
Szekér Endre Az irodalom Kecskeméten – van-e szerepe, jelentősége az irodalom társaságainak és ha van, akkor mi lenne az? kérdésre a közelmúltan így vélekedett:
„A kor talán elhalványítja az irodalmi társaságok szerepét. Lenne, lehetne, egy kisebb körből, baráti társaságból tovább lehet jutni. Nálunk pl. a Katona József-évforduló kitűnő lehetőség, emlékezés, beszéd, pályázat, stb. Ez egy kiindulópont. Összefoglalva: a helyi hagyományok őrzése, a mai értékek megbecsülése – továbbfejlesztése. Igényesség, Babits Mihály szavaival élve: „Többet, örökké többet, amíg élünk!”
