„Nem középiskolás fokon…” Steigervald Krisztián: Generációs különbségek

A téma és az előadó iránti hatalmas érdeklődésre való tekintettel május 9-én újra Steigervald Krisztián generációs szakértő volt a vendégünk, ezúttal „Nem középiskolás fokon…” olvasásnépszerűsítő, ismeretterjesztő sorozatunk keretében. A program elején Kecskemét Megyei Jogú Város képviselője, Nemcsik Mátyás is köszöntötte a közönséget, valamint a meghívott előadót, külön hangsúlyozva, mennyire fontosak azok a programok, melyek a generációk közötti különbségekből eredő problémákat és kihívásokat hivatottak megoldani, esetleg megküzdési stratégiát kínálni rájuk, amelyre jó példaként idézett fel egy Kecskeméten korábban megvalósult integrációs mentorálási programot.

A több generáció tagjait megmozgató esemény fő témájának Steigervald Krisztián a szülőséget és a nevelést választotta, amihez ki gyakorló szülőként, ki pedig még valakinek a gyermekeként tudott kapcsolódni. Az előző előadáshoz hasonlóan most is nagy hangsúlyt kapott az egyéni példamutatás fontossága, hiszen semmit sem ér a szülő szabályhúzási kísérlete, ha azt ő maga sem képes betartani. A generációkutató elmondta, hiába tudja és meséli el újra és újra előadásaiban szakemberként, milyen üzenetet hordoz egy gyermek számára a beszélgetés közben magunk mellé kitett mobiltelefon (még képernyővel lefordítva, lenémítva is!), olyannyira megszokássá vált számunkra, hogy ez a kütyü mindig és mindenhol velünk van, hogy még ő maga sem eszmélt rá, hogy évekig vitte magával a telefonját az esti meseolvasáshoz. Ezernyi indokot lehet felsorolni, miért nőtt ez az eszköz a kezünkhöz, de ha egy felnőtt nem képes lemondani róla és kontroll alatt tartani használatát, semmi esélye mindezt elvárni azoktól a fiataloktól, akik már egy digitális eszközök uralta világba születtek bele.

Az egymás meg nem értésének okaként a generációkutató a makrokörnyezetünk radikális átalakulását említette meg, amelybe magától értetődően beletartoznak a digitális-technológiai újítások, az ezekből fakadó más generációs élmények és így az élethez, a munkához, a várakozáshoz és az információk feldolgozásához való hozzáállásunk. Egy Columbo sorozaton nevelkedett még a lassan kibontakozó cselekményhez és a várakozáshoz (unatkozáshoz!) szokott hozzá, de a pörgős TikTok-videók korába érkezettek számára már minden az azonnaliságra és gyorsaságra épül. Így nincs semmi meglepő abban, hogy egy 45 perces tanóra alatt hamar elveszíti a pedagógus a gyermek osztatlan figyelmét és hogy egy fiatal semmi szórakoztatót nem lát a szülő által felmagasztalt analóg eszközökben. Hacsak nem sikerül felépíteni azt a bizonyos kommunikációs hidat, amitől már mindkét fél úgy érzi, hogy közös nyelvet beszél a másikkal, bármennyi generáció is álljon közöttük.

Steigervald Krisztián előadását egy személyes élményből fakadó tanulsággal zárta. Addig, amíg kinevetjük a gyermekünket azért, mert azt kérdezi, hogy a diavetítő volt-e a régi korban a YouTube, esélyünk se lesz hozzá kapcsolódni, és az a bizonyos ajtó lehet, hogy előbb-utóbb végleg be is zárul a szülő előtt. Ellenben, ha észrevesszük a fiatalok kapcsolódási szándékát és sikerül átvitt értelemben beszélni egy mára már elavult eszközről, előbb-utóbb eljöhet az áttörés, amikor egy online világba született számára egy offline eszköz érdekessé és fontossá válik, miközben a szülővel tölthet el közös, minőségi időt. Bővebben

Borda Máté Hiros.hu-n megjelent izgalmas beszámolóját itt olvashatja: https://hiros.hu/steigervald-krisztian-generaciokutato…/