A ferences kolostortól a bécsi könyvvásárig

2024. december 7-én szombat délután Kriskó János kulturális szakújságíró kezdeményezésére Bősze Ádámmal beszélgetett a Katona József Könyvtár színpadán. Az intézményben immár 15. alkalommal vendégeskedő zenetörténész beszélt arról, hogy annak idején a csajozás kedvéért tanult meg gitározni, de lévén, ez nem igazán kifizetődő, nem ajánlja a mai srácoknak. A szerzetesi életet gyakorlatilag a közösség, a rendtársak szeretete miatt választotta, de később felismerte, hogy ez kevés egy életen át tartó hívatáshoz. Ádám szerint a Zeneakadémia egyik – meg nem nevezett – professzora segítette bejutását az intézménybe, de mikor elbizonytalanodott alkalmasságában, Kroó György megerősítette: ugyan nem ő a legjobb a csoportban, de helye van az Akadémián.

Kriskó János kérdésére a zenetörténész elismerte, volt olyan időszak az életében, mikor szakításkor telefonszámot cserélt. Mikor rövid időn belül harmadszorra lett új száma, egy barátja tanácsára pszichológushoz fordult. Azóta nem változott az elérhetősége.

A családalapítás miatt szükségessé vált számára egy stabil munkahely, így jól jött a Bartók Rádió ajánlata, ahol befizették utána a különböző járulékokat.

Bősze Ádám mesélt a stand up műfajában tett próbálkozásáról, amivel azért hagyott fel, mert a kötelezően poénra kifuttatandó sztorik sora túl szigorú keretek közé szorították volna.

Bécsben nincs zenei antikvárium, így – a piaci rést felismerve – a budapesti után az osztrák fővárosban nyíló üzlet tervéről még nem mondott le az antikvárius.

Az ismeretterjesztő előadások közepette a rezsiválság hívta életre az általa vezetett zenetörténeti sétákat. A kecskeméti közönség ezek alkalmával arra tanította meg, hogy egy messziről jött zenetörténész nem feltétlen tudja jobban a helyi zenetörténetet az ott élőknél.

Bősze Ádám saját tevékenységét nem zenetudománynak, hanem zenetörténeti témájú népművelésnek tartja.

Sokat utazik országszerte, így az utazási időket igyekszik maximálisan kihasználni. A vonatkocsikat szinte nappalijának tekinti, ahol büntetlenül olvashat, beszélgethet.

A családjáról kevés információt oszt meg a közönséggel, most is csupán egy történetet mesélt el. Fiát 18 éves korában arról kérdezte, van-e, amit jóvá tehetne a gyereknevelés során elkövetett hibáiból, bűneiből. A válasz így hangzott: „semmi rosszat nem tettél, jóformán nem is láttalak.” Bővebben