Előbb csak suttogtak róla, majd a Pesti Naplónak adott nyilatkozatában (1928. október 21.) Hevesi Sándor, A nemzeti Színház igazgatója megerősítette: a Bánk bán szövegét is érintő új rendezésre készül, ki akarja javítani már Vörösmartytól kifogásolt hibáit. Hevesi nyilatkozata szokatlanul heves ellenkezést keltett. Nem tudni, Hevesi 1930 áprilisában színre került rendezése megvalósította-e eredeti szándékát, vagy a támadások hatására engedett belőle. Mint rendezői példányából nyomon követhető, az öt felvonást háromba vonta össze.
Hevesi mindenekelőtt Bánk jellemét kívánta határozattabbá, érthetőbbé tenni. Számos egyéb húzással az addigi legrövidebb Bánk bán-előadást hozta létre, elhagyta a teljes szövegnek mintegy a 40%-át, nemcsak a hosszas elbeszéléseket, hanem a terjedelmesebben előadott vádakat, panaszokat is, sőt a dialógusokból is szinte minden olyan részletet, amelyek a beszélő jellemét árnyalták ugyan, de a cselekményt nem vitték előre. A kritikusok egybehangzóan hibának tartották, hogy Bánk nem tanúja a Melinda-Ottó és Gertrudis-Ottó jelenetnek. A Hevesi rendezte Bánk bán a közönségnek sem tetszett, mindössze 14-szer adták.
Illyés vállalkozása 1968 óta érlelődött. Tőle várták, kívánták azt a megoldást, amely négy évtizede Hevesinek nem sikerült. Illyés nem dramaturgként, hanem sikeres drámaíróként nyúlhatott hozzá a Bánk bánhoz. Többnyire szerencsés szócserékkel tette Illyés érthetőbbé a Bánk bán szövegét, világosabbá tette Katona néhol bonyolult szövésű mondatait is.
A legnagyobb változást az átdolgozásban az V. felvonás szenvedte. Terjedelme nem egészen kétharmadára csökkent, elmaradt az első jelenet. Az átigazítást a kritika Illyés iránti tisztelettel és „merész kötelességének” teljesítése iránti elismeréssel fogadta, de nem hallgatta el kifogásait sem. Tóth Dezső a Bánk bánt nem ismerő közönség szemszögéből értékelte munkáját: „A néző úgy érzi: a Bánk bán-t látja, mégis könnyebben veszi birtokba, figyelme kevesebb akadályba ütközik, Katona nyelvét hallja, de teljesen érti.
Szabó Borbála által mai nyelvre átültetett Bánk bánt a kecskeméti Katona József Színház mutatta be, 2011. szeptemberében.
Nincs dagály, dúlt kebel vagy baritoni röcögtetés. Semmi „ah” vagy „oh”, pláne nincs „szerette gyermekem”. Kecskeméten szőrmentén fordítják le a Bánk bánt mai magyarra. A szöveg radikális átültetését Szabó Borbála végezte; egyszeri hallás alapján úgy tűnik, semmiféle erőszaktétel nem történt az irodalmi művön. A szleng nélküli nyelv a mai huszonévesek, harmincasok enyhén frivol, kissé nyegle beszédmódját idézi, ám egyetlen trágár szó el nem hangzik az egyébként sistergő indulatokat is görgető előadásban. Az eredeti – 1815 és 1819 között született textus – archaizmusai, veretes, bonyolult mondatszerkezetei, rég nem használatos szóalakzatai okán, mai színpadon jószerével befogadhatatlan. A magyar nyelvtörténetben járatos olvasó is valamelyest rejtvények fejtésébe kezd, ha az egykori textúrát próbálná szorosan követni.
Az előadás szövegkönyve a Helyismereti gyűjteményben olvasható!
Katonáról fordítva : Szabó Borbála nem aktualizál, csak érthetővé tesz / Szemere Katalin
A békéscsabai Jókai Színházban Szabó K. István rendező inspirációjára Zalán Tibor „átvezetésében” szólalt meg a darab. És valóban megszólalt. Zalán szövege első hallásra szinte észrevétlenül tette érthetővé az eredetileg nehézkesnek, cikornyásnak ható mondatokat, megőrizve az archaikus hangzást, ám megsegítve a jelentést. Szövege valóban átvezeti múltból a jelenbe Katona drámáját s az abban megfogalmazódó kérdéseket, finoman, érzékenyen, alázattal, kitűnő alapot szolgáltatva Szabó K. gondolatilag tiszta, teatralitásában rendkívül erőteljes rendezéséhez.
Panasz helyett vádirat : Katona József: Bánk bán – Zalán Tibor átvezetésében / Szűcs Katalin Ágnes. – Fotó
Készült a Békéscsabai Jókai Színház Bánk bán előadásához, 2015-ben. Rendező: Szabó K. István
In: Criticai lapok. – 26. évf. 1/2. sz. (2017), p. 16. Tovább a teljes cikkhez >>
Bánk bán : Dráma öt szakaszban, Zalán Tibor átvezetésében / Katona József
Készült a Békéscsabai Jókai Színház Bánk bán előadásához, 2015-ben. Rendező: Szabó K. István
n: Criticai lapok. – 26. évf. 1/2. sz. (2017), p. 17-42. Tovább a teljes szöveghez >>
