Katona történelmi drámát írt, melynek cselekménye sok évszázaddal előbbi világba visz bennünket, s szóhasználata – aligha véletlenül – saját korához mérten is inkább régies, mint modern. Az eltelt egy és háromnegyed évszázad jelentős nyelvi változásai szükségessé teszik, hogy drámairodalmunk e máig ható darabjának szavait közelebről szemügyre vegyük. Annál is indokoltabb ez, mert Katona legtöbb méltatója éppen a nyelvi megformálás erejét tartja a dráma egyik fő művészi értékének. Arany mottóként idézett véleményével egyezik Szerb Antalé, aki így ír: „Akadnak drámák, amelyeknek cselekménye sokkal izgatóbb, mint a Bánk bán késleltetett meséje – de egy sincs, amelyben a drámai nyelv annyira a végsőkig feszült indulatok nyelve volna, amelynek minden mondata annyira a vihar előtti párázattól volna terhes és viillámot hordozó. Ez a nyelv az, amely az első intonációtól az utolsó szóig magával ragad, és kiváltja azt a megrázkódtatást, a katarzist, ami a klasszikus hagyományok óta a tragédia célja”.
Vannak a műben olyan szavak is, amelyek azért szorulnak magyarázatra, mert a mai köznyelvben egyáltalán nem használatosak.
A Bánk-bán szótárban a feldolgozás alapja a dráma teljes szövege, a kritikai kiadás szerinti „második kidolgozás”, illetve ebből mindaz, ami lehangzó szöveg. A feldolgozott szöveg kb. 13400 szó terjedelmű.
áhítozás 1 fn
‘erős, ismételt vágyakozás, sóvárgás’:
[E] enged egyj / Aszszony [=G] kevély
áhítozásainak [a háború kérdésében]
P 2:205
Forrás: Bánk bán szótár : Katona József Bánk bán c. drámájának szókészlete / szerk. Beke József ; [címlapterv Pócs Péter]. – Kecskemét : Katona József Társaság, 1991. – 343 p.
Lásd a katalógusban >>
