The International Kodály Society – Nemzetközi Kodály Társaság
Kodályról elnevezett intézmények itthon
Kodályról elnevezett intézmények külföldön
Kodályról elnevezett kórusok és zenekarok
„Kodály Zoltán emlékére” szakalapítvány
Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum
kórusművei hangszer kísérettel
szólóénekre írt művei hangszerkísérettel
Járdányi Pál számára gyermekkorától döntő inspirációs forrásként szolgált a magyar népzene, s vele együtt Kodály művészete. Rövidre szabott alkotói pályája során mindvégig szinte tüntetően vallotta magát mesterei szellemi örökösének, kompozícióban leplezetlenül vállalta hatásukat. Ráadásul e hatás Járdányi esetében nem korlátozódik csupán zenei, esztétikai mintakövetésre, hiszen őt sokoldalú képzettsége és tevékenységi körei is mesterei mellé állítják, miután zeneszerzői, pedagógiai, zeneírói és népzenetudományi munkássága egyaránt számottevő.
A Zeneakadémián Kodály osztályába került, majd az egykori tanár elismerését mi sem bizonyítja jobban, minthogy az 1946-ban zeneakadémiai tanárrá kinevezett Járdányit első számú helyettesének tekintette.
Szabolcsi Bence szerint, aki szintén Kodály tanítványa volt „a magyar gondolat hordozói közül Kodály Zoltán az első, aki megtörte a magyar költőnek, az igehirdetőnek sivatag-végzetét; az első, akinek megadatott, hogy győztesen érkezzék el Európába, s vele a gondolat, amelyet az utolsó tíz esztendő megvalósított”
Kodály úgy vélte talán érdemes Kardos Pállal foglalkozni, zenei tudását azonban nagyon kezdetlegesnek találta. Úgy gondolta, ha szorgalmasan fejleszti magát egy ideig, akkor foglalkozik vele.
Már itt megmutatkozott Kodály nagy pedagógiai érzéke. Feladatot adott, és annak teljesítésétől tette függővé, hogy tanítványa lehet-e. Nagy lelkesedéssel fogott a feladathoz Kardos Pál, és így lett végül Ő is Kodály tanítványa. Kodály akkor azt mondta: „az a módszerem, hogy nincs módszerem ”Ez nagyon jellemző a pedagógus Kodályra, Ő mindig a zenéből és a növendékből indult ki.
Bárdos Lajos (1899. okt.1. Budapest- 1986. nov.18. Budapest) Zeneszerző, karnagy zenetudós. Kodály zeneszerzés-hallgatója, a „tizenhármak” egyike.
1928-tól 40 éven át a Zeneakadémia tanára, ahol több tárgyat is tanított. A magyar kórusmozgalom egyik vezéregyénisége. A Magyar Kórus Kotta és Lapkiadó Vállalat alapítója Kerényi Györggyel és Kertész Gyulával, amely a Magyar Kórus (1931), később az Éneklő Ifjúság és az Énekszó c. lapokat is kiadta. Rövidebb- hosszabb, népzenével kapcsolatos írásaiban a dallami, hangnemi, ritmikai, prozódiai, formai kérdések sokaságát érinti.
Elismerések: Szent Gergely-lovagrend (1948) , Erkel-díj (1953), Kossuth-díj (1955), Kiváló Művész (1970), Magyar Népközt. Babérokkal ékesített Zászlórendje (1979), A Szent Gergely-lovagrend parancsnoki fokozata (1979), Gyermekekért-díj (1985), a zenetudomány akadémiai doktora (1985), Magyar Örökség-díj (1999).
Vargyas Lajos (1914. febr. 1. Budapest – 2007. okt.11. Budapest) népzenekutató, folklorista.
Az egyetemi zenefolklór-gyakorlatok hallgatója és a zeneakadémiai órák külső hallgatója. Tanulmányait 1932-től 1936-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának magyar-néprajz szakán végezte 1937/38-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyházzenei szakán Harmat Artúr, Bárdos Lajos, Vaszy Viktor és Werner Alajos növendéke volt.
1939 és 1941 között a Pázmány Péter Tudományegyetem gyakornoka, 1941/42-ben ugyanott a Néprajzi Tanszék tanársegédje. 1942-től 1952-ig az Egyetemi Könyvtár munkatársa, 1952 és 1961 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának vezetője. 1961-től 1969-ig az MTA Népzenekutató Csoportjának tagja, 1970-től 1973-ig kinevezett igazgatója, 1973-tól 1981-ben nyugalomba vonulásáig az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos tanácsadója. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Bizottságának és Magyar Őstörténeti Komplex Bizottságának tagja. A néprajztudományok kandidátusa, a néprajztudományok és a zenetudományok doktora.
