Nyugdíjas Könyvbarátok Klubja

Egy divatirányzat szakaszai:

1. egy ember, az első modell felveszi a korábbi divattól eltérő ruhát,

2. egy szűk körnek megtetszik, és hordani kezdik,

3. széles kör hordja, majd

4. „túltelített” lesz, azaz olyan sokan hordják, hogy elveszíti az emberek érdeklődését.

Divat már az ókorban is volt, de az előadó ezúttal csak a XIII. századig tekintett vissza. Ekkor a divat központja még Itália volt, ami később átkerült az aranykorát élő Spanyolországba, majd XIV. Lajos francia uralkodó hatására Párizs lett a „fővárosa”, és ezt az előkelő helyet egészen a XX. század elejéig megőrizte. Az 1820-as években meginduló ipari forradalom hatására a textilipari termelés is megugrott, és ez magával hozta a divatirányzatok gyors változásait.

Ferenczy Ida fiatal nőként – ahogy minden közép- és felsőosztálybeli hölgy – krinolinos szoknyát hordott. A krinolin kezdetben lószőrből, később acélból készült abroncs volt, a szoknyához átlagosan 72 méter anyagot használtak fel. Nem volt tehát olcsó, ezért a divat változásával nem eldobták, hanem átalakították. A 70-es években nagyot változott a divat, Ferenczy Ida is tornűrös, vagyis farpárnás szoknyában áll az akkor készült fotókon. A 90-es évekre a szoknyák egyszerűsödtek. A szűkebb, harang alakúra szabott szoknyához rendkívül bő, úgynevezett sonkaujjal díszessé tett felsőt hordtak a hölgyek, ahogy ezt a 60 éves Ferenczy Idáról készült fotósorozaton láthatjuk. A 10-es, 20-as években tovább szűkültek a szoknyák, megjelent a kosztüm, és az öltözetet hatalmas, malomkerékszerű kalap egészítette ki. Ferenczy Ida még megérte ezt a divatirányzatot, de ebből az időből már nem maradt ránk róla készített kép.

Az előadás természetesen szólt az urak divatjáról is. Végigkövethettük, ahogy a frakk „fecskeszárnyai” megrövidültek, az 1860-as években megjelent a zakó, majd a 80-as években az öltöny, melynek először csak a zakója és nadrágja, majd a mellénye is ugyanabból az anyagból készült. Bővebben