Katona József édesapja 1790-ben vette feleségül Borbók Ilonát, házasságukból 1791 és 1811 között kilenc gyermek született. A felnőttkort öten érték meg, csecsemőként halt meg az elsőszülött Erzsébet is. József nem sokkal kistestvére halála után – 1791. november 11-én – látta meg a napvilágot, így ő lett a legidősebb a gyerekek közül. A család anyagi helyzete vélhetően nem volt könnyű, talán nem is annyira szükségben éltek, mint inkább bizonytalanságban. Az ipar nem jövedelmezett eleget, a szövőszék elé azonban bármikor le lehetett ülni, ez a lehetőség arra volt jó, hogy az idősebb Katona József állást tudjon vállalni a városnál. Tizenkét éven át töltött be – pénz és termény fejében – különböző megbízatásokat, volt „tizedes” (mai szóval kézbesítő), „hites polgár” (tulajdonképpen hajdú) és „sáfár”, az elnevezés valamilyen közraktárosi beosztást takar. A tízes évek közepe táján azután már egyre nehezebb a família sorsa, az idősebb Katona az 1820-as évek közepére végül teljesen tönkremegy. Tetemes adósságainak terhe alól az akkor már a város alügyészeként dolgozó fia segítette ki: megvette a szülői házat, s kikötötte számukra a haszonélvezeti jogot. Ez a gesztus a körülmények ismeretében egyáltalán nem volt gesztus, a családszerető gyermek nyilván így is igyekezett kifejezni háláját azért az erőfeszítésért, amellyel a szülők felnevelték és iskoláztatták őt.
